szarazene:

A büdös picsába! Akkorát csalódtam ma a Mekiben, hogy azt el sem lehet mondani. Ez annyira elvette a kedvemet, mint én nem is tudom micsoda.

Ilyen és ehhez hasonlóan frappáns gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor ma vettem kuponnal egy Big Mac menüt, amihez járt 5 db csirkeszárny is. Én eddig tiszteltem, becsültem, és szerettem a McDonald’s-ot, hogy baráti áron vehettem teljesen mű ételeket. A McNuggets például annyira emlékeztet a csirkére, mint a halra, ezért igazán megdöbbentem, amikor majdnem eltörte a fogamat két kibaszott kis csont minden kibaszott kis szárnyacskában. Ez nem csak azt jelenti, hogy ezek a gyökerek basznak kivenni a csontot a kajámból, hanem hogy ez tényleg csirkehús, márpedig ha azt akarok enni, elmegyek kínaiba vagy Kínába vagy legalább a piacra, de hogy Mekibe nem, az biztos. A XXI. században az a vendéglátós, aki kitalálja, hogy nekem több dolgom is legyen az étellel, minthogy lenyeljem, az fogyatékos. Már az IKEA is botrány, hogy magadnak szereld össze a szart, de ha a végén az lesz, hogy nem csak a kólámat kell magamnak kitöltenem (<—- Ezt is hogy a gecibe, mi a geci, ki volt ez a geci?), hanem majd külön kis nejlonzacskóban jön a hús, a kenyér, a paradicsom meg a saláta, akkor kibaszom a fotelt a kertbe, alsónadrágban kiülök, és csendben nézem, hogy mikor ér ide Nibiru.

Kész, eddig bírtam felrobbanás nélkül. Tűrtem, tűrtem, hogy mindenki nyakló nélkül egybeírja, hogy “minthogy”, de vége van, elég volt. A “minthogy” csakis “mivel” értelemben írandó egybe, bármikor máskor (többek között az “inkább, mint hogy..”, “több, mint hogy..” esetekben) külön van. (Aki be mer szólni Inkei Bencének, Akit követ Inkei Bence, az reblogolja neki, lécci!)